Olyan természetesnek vesszük, hogy folyó vízben mosogatunk, hogy a sarokkádunk pillanatok alatt megtelik meleg vízzel és automatikusan nyúlunk a hidromasszázst indító gomb után. Most itt az idő, hogy visszanézzünk a múltba és még jobban értékeljük, amink van!

 

A nagyszülők, dédszülők sokat mesélnek arról, hogy milyen is volt az élet régen…. A maihoz képest egyszerűbbnek tűnik minden. Ahogy nem bonyolították az életüket állandó utazásokkal, munkahely váltással, úgy a mindennapi tevékenységeket is a legegyszerűbb módon oldották meg.

Az 1920-30-as években sem vidéken, sem a városokban nem volt divat a mindennapos fürdés. A napi mosakodás legfeljebb az arc, kéz és láb tisztításában merült ki, fürdésre hetente egyszer került sor.

Városi környezetben a társas házakban folyosónként egy fürdőhelyiség volt, amit a lakók közösen használtak. Itt már volt vezetékes víz is, bár a melegítést sokáig a fürdőzőnek kellett megoldania.

 

Fürdőszoba hiányában a tisztálkodás igen fáradságos dolog volt.

  • Felállították a fürdődézsát, bádogkádat -kinek mi volt otthon.
  • A kútról vizet hoztak, amit aztán a sparherden felmelegítettek.
  • Nagyjából két óra múltán volt is a dézsában annyi víz, hogy bele lehetett ülni.
  • Fürdés után a használt vizet – melyben a család több tagja is megfürdött egymás után – vödrökkel hordták ki.

Mosdáshoz szegényebbek közönséges mosószappant, gazdagabbak már pipereszappant, fürdősókat használtak.

 

Körülményes mosogatás

A mosogatás zománcos vájdlingban történt. A vízhordás és forralás sok időt igényelt, így naponta csak egyszer, lefekvés előtt mosták el az edényeket.

 

“Inkább este örömmel, mint reggel körömmel.” -mondták a dédszüleink.

 

Még nem volt mosogatószer, így zsíroldáshoz csupán szódát (Nátrium-karbonátot) használtak.

Az odaégett ételmaradékot homokkal, durva szemű sóval próbálták lesúrolni a lábasokról. Ha ez nem segített, akkor drótkefével estek neki a zománcnak.

Amikor nagyon zsírosak voltak az edények, akkor a mosogatóvíz mellé öblítővizet is készítettek oda, az edényeket pedig mindig szárazra törölve azonnal elrakták a helyére.

 

A boldog békeidők konyhái, fürdői nem voltak annyira higiénikusak, mint a mai környezetünk. Ma már alapvető, hogy antibakteriális bevonattal készülnek a szaniterek, könnyen szabályozható a vízsugár és a hőfok, és számtalan kényelmi funkció könnyíti meg az életünket.