Ugye Önnek is azonnal beugrik, hogy milyen egy igazi, fából készült, abroncsos fürdődézsa? Rögtön nosztalgikus hangulat járja át az embert, már a szó hallatán is. Dédnagyanyáink még a szőlőt taposták benne, a Távol-keleten és Skandináviában pedig fürdőzésre használták már évszázadokkal ezelőtt is. Napjainkban leginkább a szaunázás kiegészítő elemeként gondolunk rá. Az izzasztókamrában eltöltött 15-20 perc után jóleső felfrissülést jelent a hideg vízben való elmerülés.

Első pillantásra egyszerűnek tűnik egy fürdődézsa, hiszen miből áll? Fa lécek, meg acélpántok…nem nagy dolog. Ám egy rosszul megépített darab vizet enged, könnyen rothadásnak indul, gombák, baktériumok telepedhetnek meg benne.

Hogyan készítették régen a fürdődézsákat?

A dézsák készítése régmúlt időkbe nyúlik vissza, amikor a kádárok nagy elismerésnek örvendő szakemberek voltak. Leggyakrabban hordókat és különböző faedényeket készítettek. Hordó készítésénél kemény tölgyfával dolgoztak, a dézsákat pedig fenyőből, hársfából, kőrisből készítették mivel az ellenállt az időnek, nedvességnek is.

Ma már, hogy megjelentek a különböző vízzáró, UV-védelemmel kombinált felületkezelési eljárások –illetve a gépi megmunkálás – könnyebben alakítható fából is lehetségessé vált a dézsák elkészítése. A vízzel való érintkezés miatt rozsdamentes acél abroncsokat használnak, a keményfa léceket pedig úgy készítik elő, hogy azok ne veszítsenek szépségükből hosszas ázás, vagy erős napfény hatására sem.

A merülődézsát kizárólag hideg vízzel használják. Mivel csak néhány pillanatig tartózkodik benne az ember, amíg lehűti a szaunában felhevült testét, ezek az edények viszonylag kisméretűek. Funkciójukat viszont így is teljes mértékben betöltik, felüdülést, kikapcsolódást biztosítanak használójuk számára.