A típusok bűvkörében
Az egyik legfontosabb szempont a kert mérete. Ez alapján azt mondhatjuk, a nagy vágószélességű benzinmotoros darabok a nagy területre, az elektromosok pedig a kisebb, tagolt gyepre bizonyulnak jó választásnak.
A 2-300 m2-ig alkalmas elektromos fűnyírók mellett szól, hogy kedvező áron juthatunk hozzájuk, egyszerű a karbantartásuk és a kezelésük. E mellett az üzemeltetésük is halkabb a motoros társaikhoz képest. Bár meg kell tanulnunk bánni a kábelekkel, ennél a típusnál nem gond, ha dimbes-dombos a terület.
Az 5-600 m2 felett bevethető benzinmotorosok nagy hajtóerejüknek köszönhetően gyors munkát tesznek lehetővé, de ez az erő olyan hanggal párosul, amire felkelnek a szomszédok, ha a reggeli órákban látunk munkához. A hátulütői közé sorolható az is, hogy nagyjából 30 fokos emelkedőig használhatóak, mert az ennél meredekebb domboldalakon kihagyhat a motor.
Kétségkívül az egyik legkényelmesebb alternatíva az önjáró, mert ezt nem nekünk kell tologatnunk – egyszerűen irányban kell tartanunk. Hátránya, hogy csak összefüggő területen hívhatjuk segítségül. Ezt a változatot elektromos és benzines kivitelben is választhatjuk, sőt a mechanikus, illetve a kézi sebességváltóval felszerelt alternatívák egyaránt elérhetőek a piacon.
Mi lesz a levágott fűvel?
Bármelyik típus mellett döntesz, mindenképpen gondolj arra, hogyan fogjod megoldani a fűgyűjtést. Különösen akkor élheted meg ezt a teendőt nyűgnek, ha ezt megelőzően több órád ráment a fűnyírásra – ezután valószínűleg nem marad benned elég lelkesedés a gereblyézéshez.
A tartályokkal kapcsolatban arra ügyelj, hogy néha üríteni kell (de ez még mindig kevesebb időráfordítást igényel, mint a gereblyézés). Persze előfordulhat, hogy ennek mégsem veszed hasznát. Az elhanyagolt vagy ritkábban nyírt területekre az oldalkidobós fűnyírót érdemes hazavinned, mert a gyűjtőt szinte folyamatosan ürítened kellene.